Az elmúlt hetekben nem, vagy csak alig kommunikáltunk. Az "alig" leginkább kilincsekről, autós szőnyegekról, Carello lámpáról szólt. Megtanultuk, mi a fanale posteriore, a tappetino in gomma, szóval haladunk az alap nyelvvizsga felé.
Míg beindul a munka, addig íme, néhány kép, hogy könnycseppet csaljunk az arra érzékenyek szemébe.
Aki nem minis, annak nem mond sokat a név. Aki viszont csak egyszer életében találkozott már minissel, az már biztosan hallott a Királyról.
Igen, így nagy kezdőbetűvel írva. Minap találkoztunk vele egy találkozón, ahol mi képeztük a "kölcsönminivel megtűrteket" (ezúton is köszönet Bandunak a mindigkölcsönminiért). De félre a tréfát, szóval - idegenek,előítéletek ide vagy oda, - Király Feri - a Klub alapítója, a minik magyar lexikonja - rögtön mesélni kezdte, hogyan jutott első minijéhez.
A történethez igazán ő kellene, hogy teljes precizitással elmeséljük, de dióhéjban csak annyit a "véletlenekről", hogy míg más, normális ember új zsigulit vett akkoriban abból a pénzből (1986-ot írunk ekkor), ő minire gyűjtött. De az ifjúsági betétkönyve kevésnek bizonyult az autó megvásárlásához, így lottózni kezdett. És NYERT. Éppen annyit, amennyivel ki kellett egészíteni a betétkönyvet - benzinre már nem futotta belőle.
Szóval amikor mi még hátulgombolósok voltunk, ő már minitulajdonos. És amikor meséltük neki tervünket - mert akkor még csak tervben volt Mr. T, - ő rögtön kitüntetett bennünket barátságával. Aztán láss csodát, egy hét múlva jött a levél, benne sok fénymásolattal, ami az autó tulajdonságait, jellemvonásait mutatja be. Mind korabeli és újabb magazinok, prospektusokból másolva. S mivel az Innocenti az ő igazi szerelme, nem volt nehéz összeszednie a lellelhető dokumentumokat: mind az ágya mellett van egy dobozban, mert "ha tűz van, ez kell menekíteni először."
Ezúton is szeretnénk megköszönni a sok-sok dokumentumot és a legfontosabbat: a barátságot!
Míg a szétszedésre várunk, addig itt van néhány fotó a régmúltból: hiába, a luxus az luxus, bármit is teszünk. Az azonban biztos, hogy kertészkedni nem járunk majd Mr. T-vel, pláne, hogy egyetlen darab ablakbehúzó zár 20.000 Ft-ba kerül. De a ceruzaszoknya és a bőrkesztyű alap lesz a vasárnapi kocsikázáshoz. Huhh, bárcsak ott tartanánk...
Nem, nem haltam meg: szépen indulok, az ajtóm pedig gyönyörűen muzsikál. Ez utóbbit Csabikának küldeném és mindenkinek, aki szereti!
Üdv!
Mr. T
Minden bizonnyal azon kevés hülyék közé tartozunk, akik képesek egy olyan autó restaurálásába belevágni, amiből néhány száz darab prüntyöghet még a világon, mert a többi már az örök rozsdamezőkre lépett. De a szerelem az szerelem: még ha tudjuk, hogy vak is. Sőt, esetünkben vak és süketnéma is egyszerre. Merthogy a felújításhoz kell egy lottóötös, de egy négyes találat biztosan.
Szóval néhány hete bővült a család egy Innocenti Mini Travellerrel, ami nemcsak, hogy öreg (1968-as), de beazonosíthatatlan is - egy MK 1,5 -es, ami ugye nincs. Innentől pedig már mindenki sejti, hogy a kis drága igazi pénznyelő lesz, persze, ha egyáltalán találunk hozzá megfelelő, eredeti alkatrészeket. Helyzetünket súlyosbítja, hogy a digók nem méleznek, nems szörfölnek a világsztrádán, pláne nem írnak angolul levelet, hülye magyaroknak meg aztán végképp nem.
Mi marad? Minden bizonnyal a közös öngyilkosság, a családi csőd vagy valami ilyesmi. De reméljük, a minisek, akik jól bedobtak minket a szakadékba, megszabadítanak majd szenvedéseinktől, ha már éhezünk és fázunk valami tisztáson. Vagy adnak pénzt két Altissimo hátsólámpára, mert azt beszerezni egy lehetetlen küldetésnek tűnik.
Helyzetünket egy dolog mentheti fel: egyrészt, hogy körülöttünk mindenki ugyanúgy remeg ezért az autóért, mint mi, másrészt meg az újrabootolást olyanok végzik majd, akikre a saját szívműtétemet is rá merném bízni.
A jövőben mindenkiről hosszasan és bővebben, hogy mások is okulhassanak történetünkből.
