Aki nem minis, annak nem mond sokat a név. Aki viszont csak egyszer életében találkozott már minissel, az már biztosan hallott a Királyról.
Igen, így nagy kezdőbetűvel írva. Minap találkoztunk vele egy találkozón, ahol mi képeztük a "kölcsönminivel megtűrteket" (ezúton is köszönet Bandunak a mindigkölcsönminiért). De félre a tréfát, szóval - idegenek,előítéletek ide vagy oda, - Király Feri - a Klub alapítója, a minik magyar lexikonja - rögtön mesélni kezdte, hogyan jutott első minijéhez.
A történethez igazán ő kellene, hogy teljes precizitással elmeséljük, de dióhéjban csak annyit a "véletlenekről", hogy míg más, normális ember új zsigulit vett akkoriban abból a pénzből (1986-ot írunk ekkor), ő minire gyűjtött. De az ifjúsági betétkönyve kevésnek bizonyult az autó megvásárlásához, így lottózni kezdett. És NYERT. Éppen annyit, amennyivel ki kellett egészíteni a betétkönyvet - benzinre már nem futotta belőle.
Szóval amikor mi még hátulgombolósok voltunk, ő már minitulajdonos. És amikor meséltük neki tervünket - mert akkor még csak tervben volt Mr. T, - ő rögtön kitüntetett bennünket barátságával. Aztán láss csodát, egy hét múlva jött a levél, benne sok fénymásolattal, ami az autó tulajdonságait, jellemvonásait mutatja be. Mind korabeli és újabb magazinok, prospektusokból másolva. S mivel az Innocenti az ő igazi szerelme, nem volt nehéz összeszednie a lellelhető dokumentumokat: mind az ágya mellett van egy dobozban, mert "ha tűz van, ez kell menekíteni először."
Ezúton is szeretnénk megköszönni a sok-sok dokumentumot és a legfontosabbat: a barátságot!
