Minden bizonnyal azon kevés hülyék közé tartozunk, akik képesek egy olyan autó restaurálásába belevágni, amiből néhány száz darab prüntyöghet még a világon, mert a többi már az örök rozsdamezőkre lépett. De a szerelem az szerelem: még ha tudjuk, hogy vak is. Sőt, esetünkben vak és süketnéma is egyszerre.  Merthogy a felújításhoz kell egy lottóötös, de egy négyes találat biztosan.

Szóval néhány hete bővült a család egy Innocenti Mini Travellerrel, ami nemcsak, hogy öreg (1968-as), de beazonosíthatatlan is - egy MK 1,5 -es, ami ugye nincs. Innentől pedig már mindenki sejti, hogy a kis drága igazi pénznyelő lesz, persze, ha egyáltalán találunk hozzá megfelelő, eredeti alkatrészeket. Helyzetünket súlyosbítja, hogy a digók nem méleznek, nems szörfölnek a világsztrádán, pláne nem írnak angolul levelet, hülye magyaroknak meg aztán végképp nem. 

Mi marad? Minden bizonnyal a közös öngyilkosság, a családi csőd vagy valami ilyesmi. De reméljük, a minisek, akik jól bedobtak minket a szakadékba, megszabadítanak majd szenvedéseinktől, ha már éhezünk és fázunk valami tisztáson. Vagy adnak pénzt két Altissimo hátsólámpára, mert azt beszerezni egy lehetetlen küldetésnek tűnik.

Helyzetünket egy dolog mentheti fel: egyrészt, hogy körülöttünk mindenki ugyanúgy remeg ezért az autóért, mint mi, másrészt meg az újrabootolást olyanok végzik majd, akikre a saját szívműtétemet is rá merném bízni.

A jövőben mindenkiről hosszasan és bővebben, hogy mások is okulhassanak történetünkből.